3.r Igaz barátok... chh

  Szerintem furcsállta mindenki a dolgot, hogy csak úgy ott hagytam őket. De tennem kell valamit. Nem akarok beleesni a csapdába. Érzem, hogy ezek nem azok, akikre gondolunk. Nem azok, akik. Nem azok, akiknek álcázzák magukat. Teljesen mások.
A tükör előtt állva bámultam magam. Rémült, egyben határozott maszkot viseltem. A hajam minden felé állt, csak arra nem, amerre kellett volna. Rendetlenül nézek ki.
A fürdőszobában lévő pultnak a fiókját csúsztattam ki teljesen, hogy kényelmesen tudjak benne motoszkálni. Egy vékony hajgumit vettem elő, és egy hullám csatot. A hullámcsatot rácsúsztattam a hajgumira, így ha meghúzom, az ellövi a csatot. Ki is próbáltam. Nem tudtam magamon... kell valaki. Kinyitottam a fürdőszoba ajtót.
- Ömm. Queen, tudsz segíteni? -szólítottam meg jelöltem, aki hamar ott is termett az ajtónál. Beinvitáltam, majd a kezébe nyomtam a gyártott "fegyveremet"/eszközömet.
- Ez mi? -mutatott a kezében lévő izére.
- Lőj meg vele. -utasítottam határozottan. Nem akartam, hogy neki fájjon, ha fáj. Inkább én szenvedjek tőle,  ne pedig ő.
Meghúzta a gumit, majd elengedte, a csat meg egyenesen a mellkasomnak ütközött. Nem mondanám, hogy nem fáj, azt sem, hogy fáj. Mint egy erősebb szúnyogcsípés.
- Franc! -szitkozódtam.
- Mi van? Ezt mire kellett? -értetlenkedett.
- Ezek az izék nem azok, akik. Más lények. Nem tudom, hogy mik, de mások, mint, hogy tündérek lennének. Azok sokkal másabbak. Emlékszel még a pincére? -bólogatott, így hát folytattam- Annak az ablakában pillantottam meg valami furcsa teremtményt. Sötét volt, szóval nem igazán vettem ki. De elég gyorsan elsuhant. Nem lehetett se' kutya, se' macska. Se' semmi más állat, csak valami lény.
Queen érdekesen nézett rám, mintha őrült lennék. Nem akar hinni nekem. De amit mondok, az tényleg igaz. Lehajtottam a fejem, amire ő megfogta a két karom. Felnéztem rá, ő meg mosolygásba fogott. Túl széles vigyora már nem átlagos. Éles fogai csillogtak, és csöpögött róla valami, valami vér szerű. Lefagytam a lány láttán. "Mi? Csak álmodod Mabel. Ez csak egy hülye álom!" -nyugtattam magam. Elkaptam a karom a lánykezei közül, majd mint -tényleg egy idegbajos őrült- idióta, csapkodni kezdem az arcom, magamat pofozgattam, hogy kelljek fel. De nem így lett.
Queen-nek nekimenve -vagy kinek- rohantam ki a fürdőszoba ajtón. Berohantam az előszobába, ahol tényleg az én Queen-em volt lefogva, megkötözve.
- Queen! -ordítottam a nevét. A lények felém kapták fekete szemüket, ami izzott és szikrázott. Éhség és szenvedés tükröződött meg benne. Ijesztő látvány. Abban a pillanatban, mikor rám figyeltek azok is lefagytak, vicsorogtak. Rám villogtatták éles fogaikat. Vigyorogtak, és vicsorogtak egyszerre. "Uuhh." -rázott ki a hideg. Megfogtam valami éles tárgyat, és kirohantam az útra, elmenekülve előlük, menedéket keresve magamnak. "Naná, hogy ilyen is csak veled történhet meg!"
Futottam, ahogy csak a lábam és az erőm engedte. Kezdtem fáradni. Matt és AJ háza felé igyekeztem. Kapkodtam a lábam. "Egy, kettő! Egy, kettő! Ne add fel Mabel! Mindjárt a célba érsz, már csak egy sarkon kell befordulnod, fel a lépcsőn, csöngetsz, Ők beengednek, majd együtt kitervelitek mi legyen!"
Ahogy utasítottam magamnak. Negyed óra sietés és futás után kopogtattam az ajtón... dübörögtem az ajtón, és csengettem, mert közben a lények halk kuncogását véltem felfedezni a lépcsőházból. Lépteik egyre hangosabbak voltak, visszhangzott tőle a tér.
- Végre! -kifújtam magam, majd besiettem a lakásba.
- Mi bajod? -tették kérdőre a kezüket mellkasuk előtt.
- Hogy mi bajom? Basszus! Most komolyan ezt kérdezitek, mikor szarban vagyok?! Hozzatok valamit, ami éles, vagy hegyes, különben szét rúgom a seggeteket! -ordítottam le a fejükről a hajukat.
- Ho-ho! -tartottak maguk elé a kezüket, tenyerüket felém mutatva- Csillapodjál már le! -Matt.
Erre ijesztően felhúztam a szemöldököm, ajkaimat erősen összeszorítottam, szemem "kitágítottam". Azonnal rohant be a konyhába, és hozott egy kést.
- Ez megfelel? -nyújtotta át nyelét felém tartva.
- Tökéletes. -kivettem a kezéből az éles tárgyat- Most pedig. Segítenétek? 4 vicsorgó izé vár az ajtónál. Elkapták Queen-t, és most rám pályáznak.
- Mi? Nem mondod komolyan, hogy bemutatsz nekik vacsiként? -AJ- Kösz, de nem akarok vámpír eledel lenni!
- Ezek nem vérszívók! Mások. Az egész fogsoruk éles, és túlságosan is szélesen vicsorognak. -vázoltam fel nekik a képüket.
- Te kerültél bele a bajba, te hoztad ránk a szart, és te is mész ki oda, és páholod el őket, csajszi! -utasította AJ.
- Andy-nek igaza van. -tette keresztbe mellkasán karjait- Oldd meg te. Ez a magad problémája.
- Na de srácok. Most komolyan? Pont rám hagytok ilyen... ilyen...
Összenevettek. "Most az hiszik, hogy zakkant vagyok. Igaz barátok..."
- Kösz. És még mi vagyunk az összetartó csapat. -forgattam a szemeim unottan- Tudjátok, nem csak ti vagytok! Baszki, a barátotok vagyok, nem tűnt még fel? A legjobb "spanok" vagyunk! Vagyis... ezek szerint csak voltunk.
Végszóul kiléptem az ajtón dermedten, a kést még a szobában leejtettem a földre. Bús voltam, hogy ezek nem bírják felfogni, hogy igazat beszélek.
A vicsorgó lények körém gyűltek. Én mintha észre sem vettem volna őket hajtottam el mellettük. Összenéztek. Követtek. Csigatempóban haladtam vissza hazáig.
- Ó, nem kopnátok le rólam végre? -szóltam hátra.
Azok összenéztek, és mintha egy filmben lennének, egy rajzfilmben, úgy húzták el a csíkot.. Még porzott is.