Egész úton... nem tudom merre felé, engem bámult Andy. Mögöttem volt, de így is éreztem, hogy engem figyel. Én Matty mellett sétáltam, útban a hely felé, Queen meg mögöttem, azaz Andy-vel. Ez így furcsán hangzik, hogy vele. De mint barátként, vele. Mindegy, ezt nem ragozom tovább.
Hátrapillantottam. Jók a megérzéseim. A srác egyenesen a fenekemet stíröli. Rossz választás volt ez a ruha... de nem is mutat sokat. Egy hosszú szárú farmer nacinak nem kéne, hogy sokat mutasson. Pont, hogy az ellenkezőjét. Már eléggé frusztrált voltam a fiú bezsongásától, hogy folyamatosan bámul.
- AJ! Leszállnál a fenekemről!? -90°-os fordulatot vettem, majd megálltam. Megvártam míg Andrew mellém ér.
- Csigavér. -nyugtatgatott.- Nem tehetek arról, hogy formás a segged.
Teljesen tágra nyílt szemmel szórtam a villámokat a fejére. Hogy mondhat ilyet?
- Matt. Mennyit ivott? -kérdőn helyeztem át tekintetem az említettemre. Vállat vont.
- Mit tudom én. Amikor fölkeltem, akkor ivott egy üveg sört. Meg gurított rá Whiskey-t is. Én javasoltam neki, hogy ne tegye. -maga elé tartotta a kezeit védekezés kép..
- Jó. Én ezt nem csinálom. Inkább menjetek el nélkülem. Én haza mentem. Sziasztok! -megfordultam, majd visszarohantam a házba. Intettem még onnan egyet Queen-nek, majd a többiek is integettek.
Most nagyon mérges vagyok Andy-re. Nem tudom, hogy mi a francot képzel magáról az, aki a "falka" tagjának tartja magát és az is. Elképesztő, komolyan mondom. Amikor iszik, akkor változik meg teljesen. Az eredeti énjének az ellentéte. Utálom amikor ilyen.
Teával próbáltam nyugtatgatni magam, mivel az ital forróillata, és a kamilla isteni íze mindig nyugalmas pillanatokat tesz számomra. Elméláztam azon, amit Andy mondott nekem. Még most sem tudom elfogadni ezt mind... tőle. Pont tőle. Az ablakon keresztül bámultam a messzi távolba... hunyorgatva emeltem a számhoz a bögrét, amiből óvatosan kortyoltam. Nem várt csöngetést hallottam meg a bejárati ajtó felől. Nem akartam kinyitni, gondolom kussolok, higgye azt az illető, hogy nincs itt senki. De az a valaki hevesebben verni kezdte az ajtót, dübörgött rajta. Felmorogtam, mérgemben a bögrét az asztalhoz vágtam, olyan erővel, hogy kiömlött belőle egy kevés. A kezemre is ment, mitől felszisszentem. A fájó pontot a számba vettem, úgy siettem a dübörgés irányába. Kinyitottam, nagy erővel csapódott az ajtó a falnak. Összerezzentem, mire az illető is előttem. Nem néztem fel rá... mostanáig. Andy tekintetével találtam szemben magam, kedves mosoly ült meg az arcán. Gyorsan az ajtóhoz nyúltam, próbáltam becsapni, de nem sikerült. AJ a kacsójával megállította. Elmentem onnan, visszamentem a kiindulási pontomhoz, azaz az asztalhoz.
Andrew elégedett mosollyal nézett engem, miközben én a szememmel villámokat szórtam a fejére. Karjával nekitámaszkodott a falnak, még mindig engem nézett, az arcán egyre jobban szétterült a vigyor.
- Minek örülsz ennyire? -kérdeztem, kissé durva hangnemben.
- Neked. -válaszolta egyszerűen, s tömören.
A tea megakadt a torkomban. A konyhába siettem, ahol a mosogató fölé hajoltam, s úgy köhögtem ki a megakadt lötyit. Még, hogy nekem örülsz?, gondoltam.
Utánam jött, halk lépteit így is ki tudtam szűrni. Szorosan mögém helyezkedett, ágyékát a fenekemnek dörgölte, mikor magához húzott. Abban a pillanatban felé fordultam, a kezem megemeltem, s a tenyerem az arcán landolt. Az ütés erejével elfordította fejét, majd kajánul vissza emelte rám tekintetét. A földre nézett, egy lépést hátra tett, majd ismét visszanézett rám. Az arcát bámultam, élénken piroslott a tenyerem helye. Büszkén éreztem magam, kiegyenesedve hagytam el a konyhát.
- Ne már, Mabel. -szólt utánam.- Ha tudnád... -abbahagyta a mondatát.
Megremegtem, mikor elkezdte a beszédét. Sejtettem, miért hagyta abba. Gondoltam, hogy miért dörgölőzött hozzám alfelével. Megremegtem, mikor éreztem érintését. A tenyere az könyökömet fogta meg, majd végighúzta alkaromon. Háttal álltam neki, még is magam előtt láttam az arcát. Beleborzongtam az érzésbe. Nem várt volt, sőt... inkább kiábrándító. Maga felé fordított.
- Ha tudnád, mit... -elakadt újból.- mit... érzek irántad. Mabel. -kinyögte.
A szemem tágra nyílt, az ő szeme lazán nézett rám. A pupillája teljesen kitágult. Zavart ez a tekintet. Nem ehhez voltam hozzászokva.
- Andy... -hebegtem zavartan.
Elégedett vigyorral közeledett hozzám. Átölelt. Szorosan magához húzott, többször megszorított. Viszonoztam gesztusát, de nem táplálok ekkora érzelmeket iránta. A tenyerem a mellkasára helyeztem, óvatosan eltoltam magamtól.
- Andy... é-én nem... sajnálom. -dadogtam. Nem tudtam zavaromban, mit mondjak.- Sajnálom, de... jó fej srác vagy, a legjobb, akit ismerek. Tényleg.
- Jobb mint Matty? -méregetett.
- Jobb mint Matty. -ismételtem meg a mondatát, őszintén pislogtam egyet, majd mosolyba borult tekintetem.- Biztos képes leszel szerezni magadnak egy csajt, de az nem én leszek. Sajnálom. Szeretlek, meg minden, de... csak barátként tekintek rád. A legjobbként. -közelebb léptem hozzá, kezemet az arcához emeltem, ujjaimmal a pirosló folthoz nyúltam.- Nem akarom elveszíteni az egyik legjobb barátomat.
- Nem is kell, Mabel. Így is lehetünk, ha...
- Sajnálom.
- Szeretlek. -motyogta.
- Én is, AJ. Szeretlek, mint a bratyómat.- magamhoz húztam, szorosan öleltem magamhoz, mint ő az előbb.
Éreztem, ahogy egyszerre mosolyog, s fáj neki, ami nem történt meg. Nem akarom megbántani, de tényleg nem akarom elveszíteni a legjobb barátom.
Ahogy elszakadtunk egymástól, Andy megkísérelt egy csókot, ami sikerült is neki. Mivel nekem várandó volt, ezért hagytam magam, nem törődtem vele. A legmeglepőbb az egészben, és ezen én nagy szaltót dobtam hátra... élveztem. Kezem megemeltem, a tarkóját szorosan tartottam, miközben ő, a derekamra csúsztatta kezét. Magához szorított. Nem sokkal magasabb nálam, de így is lábujj hegyre cövekeltem. A derekamról lecsúsztatta tenyerét a combomra, erejével megemelt. Ez arra késztetett, hogy a lábam a dereka köré fonjam, magasabban volt a fejem, mint az övé, fejét megemelte. Két tenyerem közé fogtam arcát, úgy csókoltam tovább.
Elszakadtam tőle, mikor észleltem, mit is csinálunk. Kipattantak a szemeim, eltoltam magamtól a srácot, kikászálódtam szorításából. Előtte álltam, ő pedig perverzen vigyorgott rám.
- Mit művelünk?- zavartan a karom a számhoz emeltem, letöröltem Andy ajkainak nyomait a számról.
- Élveztelek.- suttogta, miközben közelített hozzám.
Hátráltam, fokozatosan hátráltam. A testem 180°-os fordulatot vett, siettem a konyha felé, de nem sikerült. Hamar elkapott a csuklómnál fogva, magához rántott. A tenyeremet a mellkasának szorítottam, ne kerüljek közelebb hozzá. Szorosan magához húzott most is, mint mindig. Élesen vájta a tekintetét az elmémbe, zavartan, zaklatottan néztem csillogó türkiz színű szemeibe. Nem akart engedni szorításából. Csuklómat fogva fordított háttal magának. Ezt az erőszakos énjét még sosem láttam, se tapasztaltam. A derekamat körülölelte, ismét fenekemhez dörgölte ágyékát. Hajam elsöpörte vállamról, ajkait nyakamnak nyomta, majd elemelte onnan. A fülemhez közeledett.
- Amit most teszek, azt saját érdekedben csinálom.- suttogta bájosan.
Visszatért nyakamhoz, ajkait szorosan rátapasztotta. Szájába szívott kevés bőrfelületet, mit erősen szívni kezdett. Nyöszörögtem a szorításában. Fogaival súrolta a már fájó pontot.
- Kérlek, eressz el!- ordítottam.
Mit sem foglalkozva mit mondtam, folytatta tovább kínzásomat.
Mozgolódtam, próbáltam minél erősebben, gyorsabban fészkelődni. Gyengített szorításán.
- Megvagyunk. Sajnálom, de muszáj volt, hogy ne vegyenek el tőlem.- bátrabbnak érezte magát, amint kiejtette a szavakat.
Elkerültem a szemkontaktust, a tükör felé igyekeztem. A fájó, sajgó pontot amint megérintettem, összerezzentem. Lüktetett a vér. Amint a tükör előtt megálltam, rögtön elképedtem.
- Még is, hogy gondoltad ezt, Andy?- felemeltem a hangom.
- Úgy, hogy az enyém vagy. Nem bírnál elviselni, ha valaki előbb megkaparint, mint én.- elégedett hangja fájdalmas volt számomra.
- Tudom, hogy... de. Ezt nem kellett volna tenned. Nem sajátíthatsz ki!
- Megvédenélek bármitől. Legyen az bármi.- komoly tekintete, szerelemmel keveredett. Össze rezzentem. Gyengéd melegség fogott el. Örültem neki, de borzongtam is tőle.
Visszamosolyogtam rá, ahogy kimondta a szavakat. Le vett a lábamról. Magamhoz öleltem, fejem a mellkasára helyeztem. Orrával megbökte az arcom, mitől felnéztem.
- Akkor?
