A konyhába mentem, miközben Queen a lányokkal a nappaliban ismerkedett össze, bemutatkoztak egymásnak, és... tudjátok az egyéb ilyen dolgok. Vissza térve hozzám... egy tálat vettem elő, meg chipset, ezt gondoltam nasinak. Vettem elő még 6 poharat, amibe narancs levet öntöttem. Egy nagyobb tálcát tettem le a konyhapultra, arra az üdítőket, meg a chipset. A kezemben lévő dolgokra nagyon koncentráltam, hogy el ne essek. Ismerem magam, és biztos elesem. Sikerrel értem a nappaliba, egyszer sem botlottam meg. Máskor már rég elestem volna, amilyen ügyetlen vagyok.
Letettem mindent a dohányzó asztalra. Leültem a kisebbik kanapéra Queen mellé, majd kifújtam magam,. A lányra néztem, akivel összenevettem, tudta miről van szó.
- Milyen udvariatlan vagyok! Mabelnek hívnak. -nyújtottam a kezem egy szőke hajú lánynak a kanapéról felállva.
- Robin. -rázta meg a kezem.
- Jade. - mondta a következő.
- Lili.
- Szia, én Scarlett vagyok. - megölelt. Rajta nagyot néztem, gondolom látszódhatott rajtam a meglepődés. Miután elengedett egy erőltetett mosolyt erőszakoltam az arcomra.
- Bocsi... ő ilyen. Szeret ölelgetni másokat. - nevetett Robin.
- Semmi baj. - megigazítottam a ruhám, majd Queenre tévedt a tekintetem, aki két pofára tömte magába a chipset. Úgy nézett ki mint egy hörcsög, aki raktározza az ételt. Mikor meglátta, hogy őt bámulom, hamar meg állt a zabálással és nevetni kezdett, ami úgy nézett ki, hogy az egyik keze a tálon, a másik a száján. A látványán én is nevetni kezdtem, meg a többiek is.
Ismét egy villámlást hallottunk. Minden kivilágosodott, majd vissza sötétedett. Az egyik lány, azt hiszem Jade tűnt el. Aztán egy csapódást hallottunk. Mintha mélyről jönne a zaj. A kezembe ismét gázpalackot vettem, Queen zseblámpával világított, a többiek jöttek utánunk. Egyenesen a pinceajtó felé lépdeltünk. A torkomban dobogott a szívem. Villámlott. Felsikítottam. Újabb csapódás. Megfordultam, és már Robin sem volt sehol. Összezárkóztunk, hogy ne tűnjön már el senki a végén. Kinyitottam a pinceajtót, elkértem a reszkető Queentől a zseblámpát, és úgy mentem le a nyikorgó lépcsőn. Minden egyes lépcsőfoknál dobbant egy nagyot a szívem, annyira féltem. Scarlett jött utánam, majd Lili, és Robin. Én voltam az élen. Már az utolsó pár lépcsőfoknál éreztem azt, mintha valaki a lábamat akarná megfogni, és elrángatni valamerre.
A lépcső végénél összeszorítottam a szemem, nem akartam látni semmit, ha valaki, vagy valami bántana. A sötétség eluralkodott a szobában. Suttogást hallottam, ami a fülemtől nem messze van. Egyesen a fülembe suttogott az a valami;"-Vigyázz!" Megrezzentem, majd leléptem a hideg betonra. Egy süvítést éreztem, mintha a testemen menne keresztül valami. És ismét az a hang;"-Vigyázz!".
Scarlett fogta meg a vállam, gondolom félt. Nem is kételkedtem benne, hisz egy nagyon barátságos lány. Hátra néztem, és biztatóan mosolyogtam rá, amire ő bátrabban kezdte venni a levegőt, és bólintott egyet, hogy minden rendben.
A pinceablakon keresztül láttam, hogyan csapódik le az az ezernyi esőcsepp a fűre, és nedvesíti be azt. Közelebb mentem az ablakhoz, és megpróbáltam jobban kinézni rajta. Egy nagytestű valamit láttam meg, mintha egy kutya lenne. Nem láttam kristály tisztán, de azt tudtam, hogy azután a valami után muszáj utána néznem! Muszáj!
Csilingelést hallottam, és egy hozzá illő csilingelő hangot, ami kuncogott. Oldalra pillantva még a fény is megütötte a szemem. Majd jobban megfordultam. Egy gyönyörű lány nevetését láttam. A szemem csillogott. Gyönyörű volt. A haja csillogott, a ruhájával együtt. Szép színes volt, és fénylett.
- Te...? -megakadt a szavam.
- Igen, mi. - mondta Lili.
Szóval Scarlett volt az, akitől letaglózódtam. Egy éles fény ütötte meg a szemem, és újabb csilingelés a fülem. És megláttam a másik lányt.
- Ti tündérek vagytok? -tettem fel a kérdést.
- Hát... olyasmi. -összenevettek- Mi végül is a "Tündér Családfa" egyik ágán vagyunk. A mi népünk sokkal nagyobb az átlag tündéreknél. Nekünk az a jó, hogy be tudunk olvadni közétek, emberek közé. -fejezte be Lili.
- Értem. -bólintottam- Queen. Te mennyire lepődtél meg? - nevettem a lányra.
- Mutassak arc kifejezést? Például... olyant mint te? -vágott vissza, de nem tudom miért.
Hirtelen az összes félelmem elszállt. Nem foglalkoztam semmi rosszal, csak a lányok ruháját és haját tapogattam meg.
- De ez még nem minden!
- Miért, tudtok varázsolni kaját? -kérdezte izgatottan Queen, amin nevetni kezdtünk.
- Nem. Sokkal jobb. -majd...
A lépcső végénél összeszorítottam a szemem, nem akartam látni semmit, ha valaki, vagy valami bántana. A sötétség eluralkodott a szobában. Suttogást hallottam, ami a fülemtől nem messze van. Egyesen a fülembe suttogott az a valami;"-Vigyázz!" Megrezzentem, majd leléptem a hideg betonra. Egy süvítést éreztem, mintha a testemen menne keresztül valami. És ismét az a hang;"-Vigyázz!".
Scarlett fogta meg a vállam, gondolom félt. Nem is kételkedtem benne, hisz egy nagyon barátságos lány. Hátra néztem, és biztatóan mosolyogtam rá, amire ő bátrabban kezdte venni a levegőt, és bólintott egyet, hogy minden rendben.
A pinceablakon keresztül láttam, hogyan csapódik le az az ezernyi esőcsepp a fűre, és nedvesíti be azt. Közelebb mentem az ablakhoz, és megpróbáltam jobban kinézni rajta. Egy nagytestű valamit láttam meg, mintha egy kutya lenne. Nem láttam kristály tisztán, de azt tudtam, hogy azután a valami után muszáj utána néznem! Muszáj!
Csilingelést hallottam, és egy hozzá illő csilingelő hangot, ami kuncogott. Oldalra pillantva még a fény is megütötte a szemem. Majd jobban megfordultam. Egy gyönyörű lány nevetését láttam. A szemem csillogott. Gyönyörű volt. A haja csillogott, a ruhájával együtt. Szép színes volt, és fénylett.
- Te...? -megakadt a szavam.
- Igen, mi. - mondta Lili.
Szóval Scarlett volt az, akitől letaglózódtam. Egy éles fény ütötte meg a szemem, és újabb csilingelés a fülem. És megláttam a másik lányt.
- Ti tündérek vagytok? -tettem fel a kérdést.
- Hát... olyasmi. -összenevettek- Mi végül is a "Tündér Családfa" egyik ágán vagyunk. A mi népünk sokkal nagyobb az átlag tündéreknél. Nekünk az a jó, hogy be tudunk olvadni közétek, emberek közé. -fejezte be Lili.
- Értem. -bólintottam- Queen. Te mennyire lepődtél meg? - nevettem a lányra.
- Mutassak arc kifejezést? Például... olyant mint te? -vágott vissza, de nem tudom miért.
Hirtelen az összes félelmem elszállt. Nem foglalkoztam semmi rosszal, csak a lányok ruháját és haját tapogattam meg.
- De ez még nem minden!
- Miért, tudtok varázsolni kaját? -kérdezte izgatottan Queen, amin nevetni kezdtünk.
- Nem. Sokkal jobb. -majd...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése