5.r (?)

  Az asztalnál úgy ültünk -kerek fehér asztalunk van a házban, négy székkel, szóval mindenki ült valaki mellett-, hogy jobboldalamon Matty, bal oldalamon Queen. Matty mellett ült AJ, meg Queen mellett. Andy mellett pedig -ezek szerint- Queen és Matt, és velem szemben ült.
A világ legegyszerűbb ételét csinálták meg, de ennek is örülök; rántott csirkemell, rizzsel. Finoman majszolgattam el az ételdarabokat.
- Hogy ízlik? -kérdezte Queen.
- Egész finom. -kacsintottam.
- Csak egész? Tudod, mennyit kellett sütni/főzni? -akadt ki -poénból- Matthew.
Elnevettem magam a "kiakadásán", amin a srácok sorba apró röhögőgörcsöt kaptak. A leggusztustalanabb Andy volt, mivel ő teli szájjal nevetett, és potyogtak ki belőle a már félig megrágott falatok. Undorító volt... így utólag belegondolva... szerencse, hogy nem a wc-n kötöttem ki.
Megkajáltunk. Összeszedtem a tányérokat, meg az evőeszközöket, mikor Matt elvett tőlem mindent. Édesen mosolygott rám, hogy ő majd megcsinálja. Hálás voltam érte, hogy ennyire segítőkész. Megöleltem, majd berohantam a fürdőbe. Letusoltam, és átvedlettem az alvós ruhámba.
A fürdőből kiérve bementem a konyhába inni egy kis narancslevet. A nappaliból fény szűrődött be a folyosóra, így megtudakoltam, hogy mi van ott. Becaplattam a szobába, miközben a narancslevemet ittam. Mindenki ott ül, és bámul maga elé. "Mi van?"
Megköszörültem a torkom, hogy mit csinálnak. Mindenki rám szegezte tekintetét. Egyedül AJ bámulta még a TV-t, kezében sörrel. Kortyolgatott belőle, majd böfögött. Gusztustalan ez a srác. Még az hiányzik, hogy itt a házban rágyújtson. Na azt már nem! Ha megteszi, akkor így hajítom ki innét, utána dobom a sörét, azt pá.
- Csüccs le mellém. -paskolta meg maga mellett a szabad helyet Matty.
- Nem akartok haza menni fiúk? -kérdeztem őket.
- Már is választ adtál kérdésedre. -mosolygott Matt.
Megforgattam a szemeimet. Egyik kezem a csípőmön, a másik kezemmel pedig a poharat fogtam. Beballagtam a szobámba. Az éjjeli szekrényen lévő kis lámpácskát felkapcsoltam, ami egy hangulatos homályos fényt adott a szobának. Bekapcsoltam a Tabletem, majd felnéztem Instagramra... Facebookra... Twitterre. Mondanom sem kell, hogy nem nagyon történt semmi. Facebookon csak azt láttam, hogy hogyan pózolgatnak a bejelölt lány ismerőseim. Undorító.... törjön ki a gerincük vagy nem tudom, de ne mutogassák már az alakjukat. Jól van, szép meg minden, de ki a frászt érdekel? Menjen egy sztriptíz bárba, álljon fel a színpadra, és mozogjon a rúdon... dobja le magáról a ruhákat. Had örüljenek nekik a sok idióta fazon. Engem teljesen hidegen hagy az ilyen dolog. Azóta nem lépek fel Face-re, mióta pózolgatnak... idegesítő. Mire jó ez?
Twitteren akiket bekövettem, ők irogáltak a koncert napokról, meg, hogy mit ettek... mi a baj... meg minden ilyen. Lehet, hogy ezekre a "Fanatikus Rajongók" kíváncsiak, de ennyire a magánéletbe vájódó dolgokat nem kéne elárulni...
Rákerestem Liam Payne-re... szegény. Kiírta: "Köszönöm, hogy szerettek, de azért egy kis pihenőt hagyhatnátok nekem. xx" Azért... vannak idióták, akik nem hagyják őket aludni.
Ő például az egyik, akit követek.
Kikapcsoltam a gépem, és a lámpát is lekapcsoltam. Derékig betakaróztam, majd irány meseország!

Nem sokat aludhattam, ugyan is valakinek muszáj felzargatnia engem. Jellemző. Felkapcsoltam ismét a kislámpát, és Matty kukucskált be az ajtón.
- Csak el szerettünk volna köszönni. Nem akartalak felébreszteni. -mondta halkan.
Én a karomat a szemem fölé helyeztem, hogy ne üsse meg a pupillám a hirtelen fény.
- Sziasz-tok. -mondtam szaggatottan, mivel ásítottam egyet. Becsukta az ajtót. Visszaaludtam.

Másnap reggel azzal keltem, hogy kopogtatnak az ajtón. "Ki az az eszelős, hogy mindig felkelt?"
Queen nyitott be, kezében pedig reggelit hozott. Máris elsöpörtem a képzeletbeli esőfelhőket Queen feje felől, amiket "rá átkoztam". Vidáman csúsztam fel az ágyon, és annak háttámlájának támaszkodtam. Lábas kis asztalkát hozott, amit óvatosan tett az ágyamra. Felpillantottam rá. Zöldség volt, rántotta meg kakaó.
- Köszönöm. -mosolyogtam, majd helyet foglalt az ágy végében.
- Nincs mit. Tudom, te is megtennéd értem, ha én lennék zakkant. -kuncogott.
Nem törődtem azzal amit mondott, boldogan habzsoltam be az ételt. A kakaót is megittam. Eltoltam magamtól a kis asztalt, ami a sípcsontom felett lehetett, majd a lány az alvégen -ne tessék félre érteni, az ágy végére gondoltam- elvette, hogy kényelmesebben tudjak kikószálódni az ágy fogságából.
Levitte a lábas tálcát, én pedig bevánszorogtam a fürdőbe. Letusoltam, megfésülködtem. Szóval azt csináltam, amit minden normális ember kelés után.
Ruhám egy hosszú farmer, egy virágmintás, színes felső, vékonyabb pulóverrel. Cipőnek egy fehér sarut vettem fel.
Az ablakhoz mentem, kitekintettem rajta. Felmértem az időt, hogy milyen lehet. Egész jó, ámde a fákon, bokrokon, növényeken látszik, hogy mennyire fúj a szél. Nekitámaszkodtam az ablakpárkánynak, és úgy vizsgáltam tovább az időt. Kinyitottam az ablakot. Visszatámaszkodtam a párkánynak, és próbáltam megtudni a levegő klímájából, hány fok is lehet. Ha szél nincs akkor nagyjából 20-25°C körül lehet, de szélben hűvösebb, 16-20°C között.
Bementem a nappaliba, ahol nem volt senki. Megrántottam a vállam, lehuppantam a kanapéra. Bekapcsoltam a Tv-t, amiben egy rajzfilm ment. Kapcsolgattam még a csatornákat. Megtaláltam az Időjárás csatornát. A kapcsoló a kezemben van. Leejtettem a kezem a térdemre, a másik karomra. A két tenyeremben fogtam a távirányítót, és úgy figyeltem, mint hablatyol az időjós. Esni fog. Nem szeretem, ha esik. Bár ez egy enyhébb zápor, ami jót tesz a levegőnek. Lépteket hallottam meg.
- A srácok kint vannak. Jó, hogy elkészültél. -hátat fordítva mondta, amit halknak véltem. Az akasztós szekrényben turkált.
- Milyen az idő? -kérdeztem, mit sem törődve azzal, mit mondott az előbb.
- Hűvös. -mondta unottan.- Na jössz? Kapj fel magadra egy pul...-nem fejezte be a mondatát. Megfordult, és észre vette, hogy van rajtam pulóver. Megfogta a karom, majd kihurcolt. A srácok ott beszélgettek a járdán állva, ránk várva.
Andy és Matty rám mosolygott, én meg visszamosolyogtam rájuk. Queen-re néztem, aki sietősen próbálta meg bezárni az ajtót.
- Mehetünk. -motyogta, mihelyst megfordult, megigazította a farmer dzsekijét, amit az előbb kapott fel magára a hideg ellen. Bólintottam.
Megindultunk a fiúk felé, akik elégedetten mosolyogtak.